fedormariann

/fedormariann

About fedormariann

This author has not yet filled in any details.
So far fedormariann has created 6 blog entries.

Fogyókúrás álmaink II.

Fogyókúrás álmaink I.

Miért nem tudok túljutni a fogyókúrán, miért vagyok folyamatosan újrakezdő vagy halogató? Melyek azok az elakadások, amik nehezítik a kitűzött cél elérését? Azokra a helyzetekre gondolok, amelyek túlevéshez vezetnek, illetve amikor egy csoki elfogyasztása előtt azt mondjuk, ezt igazán megérdemlem, vagy azt, hogy úgy is ez a legjobb dolog, ami ma történhet velem. Mit kell kompenzálnunk, mi az a feszültség, amit evéssel vezetünk le?

Az étkezés önnyugtató, stresszoldó tevékenység is lehet, nem csupán energiaforrás. A problémák akkor kezdődnek, amikor nincsenek meg a megfelelő elhárító mechanizmusaink a feszültség oldására, és az evést használjuk erre a célra. A stresszt le lehet vezetni zikai aktivitással is. Ha felbosszantottak a munkahelyünkön, esetleg egy közlekedési eszközön, akkor gyalogoljunk egy megállóval többet, ne használjuk a liftet. Ha több időnk van, iktassunk be heti rendsze- rességgel valamilyen mozgást. Nem pusztán az erre a célra kijelölt helyeken sportolhatunk, otthon is lehet tornázni, az interneten na- gyon sok komplett program elérhető. Ezzel azokat a kifogásokat is kezelhetjük, hogy messze van, sokba kerül, nem szeretnék mások előtt izzadni, nincs csinos, drága, divatos edzőfelszerelésem stb. Így bevonhatjuk a gyerekeket is egy jó kis futásba, gyors gyaloglásba, labdázásba. Nekik jobb lesz az étvágyuk, nyugodtabbak lesznek, jobban alszanak. Nekünk, akik fogyókúrára adtuk a fejünket, arra kell vigyázni, hogy az elégetett kalóriákat ne pótoljuk rögtön, ha nem – betartva a célkitűzést – olyan vacsorát fogyasszunk, amit lelkiismeret-furdalás és célveszteség nélkül tudunk megenni.

Ha otthon idegeskedünk, mert például nem érti a gyerek a leckét, vagy ötödszörre felejt el valamit a kedvesünk, akkor kipróbálhatjuk, hogy kilépünk a feszültség tehetetlenségéből. Ilyenkor persze felmerül a kérdés: hogyan lesz kész a házi feladat, ki tanul a gyerekkel? Legyünk őszinték: mennyire vagyunk hatékonyak dühösen, indulatosan? Tegyük fel magunknak a kérdést, mi bosszant igazán, miért hat ránk így ez a helyzet. Valószínűleg sokkal közelebb kerülünk a problémánkhoz, az ok-okozathoz, mint gondolnánk. Sokszor olyan fenntartó tényezők vannak a háttérben, amelyeknek semmi közük a leckéhez, az elfelejtett dolgokhoz, csak ezen bukik ki az a feszültség, ami az alapgondunkat adja. Ha megtaláltuk elakadásunk valódi okát, és meg tudtuk megszüntetni, akkor egy problémát levettünk a vállunkról, és egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy annyit és akkor együnk, amennyit terveztünk. Itt most át is térhetünk egy fontos kérdésre: a tervezésre és a tápanyag-optimalizálásra. Abban már az első részben megegyeztünk, hogy mindenképpen életmódváltásra, más típusú, sokszor kevesebb ételre lesz szükségünk, ha fogyni szeretnénk. Azonban van egy sarkalatos pontja a fogyókúrának, ami sokszor úgy tűnik, pluszmunkával jár: ez a menü megtervezése és az ételek elkészítése. Ez persze inkább csak egy önnyugtató kifogás, hiszen minden fogást, főzést meg kell tervezni, be kell hozzá vásárolni nem csupán a fogyókúrás étkezésnél. A másik, sokat ismételt mondat: nagyon éhes voltam, de nem volt semmi más útközben csak egy pékség, cukrászda stb. Ez ellen úgy tudunk védekezni, hogy előre megtervezzük, hány étkezést kell az otthonunktól távol elköltenünk, és annyi ételt készítünk össze magunknak. Ez nem új dolog az életünkben, ugyanezt csináljuk a gyermekeinkkel is, hogy biztosan ne legyenek éhesek, amíg hazaérnek az iskolából. Eleinte furcsának tűnhet, hogy uzsonnás dobozzal járunk a munkahelyünkre, de próbálják ki, milyen jó érzés, hogy annyit eszem, amennyit szeretnék, tudom, mi van a tányéromban, mikor készült, és tisztában vagyok vele, hogy az egészségemet, a célkitűzésemet, az életmódváltásomat támogatom vele.

Fedor Mariann klinikai és egészségpszichológus 

Vissza
2018-03-27T07:38:16+00:00

Fogyókúrás álmaink I.

Fogyókúrás álmaink I.

Az Obesity Update 2017 című tanulmány szerint az elhízottak aránya az Egyesült Államokban, Mexikóban és Új-Zélandon a legmagasabb, Magyarország – a dobogóról éppen lecsúszva – a negyedik helyen áll. Ez a statisztika azért ijesztő, mert megjósolható, hogy növekedésnek indul azon krónikus megbetegedések aránya is (pl. szív- és érrendszeri betegségek, 2-es típusú diabétesz, ízületi betegségek stb.), amelyekért az elhízás felelős.

Bár sokan szeretnének megszabadulni a plusz kilóktól, mégis keveseknek sikerül ténylegesen és tartósan lefogyni. A kérdés az, hogy miben hasonlít a fogyókúra az újévi fogadalomhoz. Talán abban, hogy ez is egy olyan vállalás, amit folyamatosan halogatunk, tologatva a kezdés időpontját. Vannak népszerű induló dátumok, mint az év vagy a hónap eleje, és persze szinte minden hétfő. De miért nem hatékony a diétánk, hogyan lehetne másképp gondolkodni róla? Talán már a fogyókúra elnevezés sem megfelelő, hiszen abból arra következtethetünk, hogy ez csupán egy behatárolt ideig tartó tevékenység. Igen ám, de ha már elértük a célunkat, az álomsúlyt, folytatunk mindent elölről? A másik kérdés: mi helyett eszünk többet? Talán a munkahelyi stresszt vezetjük le így, a párkapcsolati nehézségünket oldja, vagy a magányunk lesz könnyebb egy kis jutalomédességtől? Az első lépés az életmódváltás felé vezető úton, ha arról hozunk döntést, hogy ezentúl egészségesebben étkezünk. Ennek életcélnak kell lennie, nem pedig önsanyargató büntetésnek, ami lemondással jár. Hogyan várhatom el a testemtől, hogy jól működjön, ha nem a legjobb, legoptimálisabb táplálékkal jutalmazom? Az életmódváltás egyik fő célkitűzése az kell legyen, hogy elhatározzuk, ezentúl annyira szeretjük magunkat, hogy mindenből a legjobbat akarjuk. A kalóriaszegényebb elké- szítési módok sokszor az ételek eredeti zamatát emelik ki, és nem kívánják meg az íztelenséget, fűszertelenséget. A köretek arányán, minőségén is változtatni kell: sokkal több zöldségre lesz szükség, amelybe nem csupán a saláta fér bele, hanem a magyar konyhában megszokott káposztafélék, paprika, hagyma. Az átalakulást azzal érdemes kezdenünk, hogy reális célokat tűzünk ki magunk elé, hiszen súlyfeleslegünk sem egyik hétről a másikra halmozódott fel. Amikor elérünk egy kisebb eredményt, dicsérjük meg magunkat, mert a sikert mi valósítottuk meg. Persze könnyebb arra helyezni a hangsúlyt, milyen messze még a vége, milyen nehéz munka ez, de valahol, valamikor el kell kezdeni meg- valósítani álmainkat, és mi már elkezdtük. Jutalmazni is lehet, ugyan nem a megszokott módon étellel, hanem egy jó programmal, egy új élménnyel. Ha valami miatt elakadunk, érdemes szakember segítségét kérni, mivel lehet, hogy olyan belső folyamatok vagy rossz családi minta van a háttérben, amelyen egyedül nem tudunk túljutni.

Fedor Mariann klinikai és egészségpszichológus 

Forrás: http://www.ferencvaros.hu/doks/Ferencvaros_ujsag/2018_05.pdf

Vissza
2018-03-27T07:40:25+00:00

Újévi fogadalmaink

Újévi fogadalmaink

Amerikai statisztikák szerint az újévi fogadalmak mindössze 8 százalékát sikerül betartaniuk a megkérdezetteknek. Vajon Magyarországon hogyan alakul ez a szám? Miért van szükségünk egyáltalán fogadalmakra? Miért nem valósítjuk meg céljainkat azonnal, és kezdünk bele már ma az olyan pozitív változtatásokba, mint a fogyókúra, az alkoholfogyasztás vagy a dohányzás elhagyása, a sportolás elkezdése? Tényleg akarunk változtatni, vagy csupán időt szeretnénk nyerni? Pedig ismerjük a közmondást: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra”. És mi mégsem kezdünk bele céljaink megvalósításába, azokat inkább fogadalmakba fogalmazzuk. Ezek aztán vagy megvalósulnak, vagy – az elemzések szerint – inkább nem.

Miért halogatunk, mit nyerünk vele?

Kutatásokból az tűnik az egyik lehetséges magyarázatnak, hogy a halogatásnak egykor volt evolúciós előnye is. Akkor, amikor még nem volt olyan biztonságos az életünk, mint manapság, lehetett annak haszna, ha nem léptünk ki a barlangból, és nem mentünk vadászni, tűzifát gyűjteni. Annak idején a döntések végrehajtása a szükségleteken (éhségen, hidegen, félelmeken) múlt, amit az ösztönök határoztak meg, de a társas hierarchiában elfoglalt helyünk is befolyásolta, hogy volt-e választásunk. Manapság, amikor a legtöbben biztonságban élünk, erőforrásaink kielégítettek, a motivációnk lehet csekély. Hajlamosak vagyunk ugyanis olyan célokat kitűzni, melyek csak kevésbé kapcsolódnak szükségleteinkhez, kellően távoliak, nem is biztos, hogy a sajátjaink, sőt, az is lehet, hogy csupán a társadalmi elvárásoknak akarunk megfelelni.

Visszakanyarodva az újévi fogadalmakhoz, tegyük fel magunknak a kérdést: miért várunk a kezdéssel, miért nem valósítottuk meg idáig célunkat, mi hiányzott az eléréséhez eddig? Talán pont a kitartás, az akarat, vagy éppen az abban való hit nincs meg, hogy nekem is sikerülhet. Mit tehetünk, hogy minél eredményesebb legyen vállalásunk? Ne támasszunk irreális elvárásokat önmagunkkal szemben. Ha azt vesszük észre, hogy a fentebb említett halogatással élünk, vizsgáljuk meg, mi lehet ennek az oka, ahelyett, hogy önvádló módon leértékelnénk magunkat. Szeressük önmagunkat, és fogadjuk el, ha a célhoz vezető úton az egyik nap nem úgy alakul, ahogyan terveztük. Ettől még nem reménytelen a célkitűzésünk. A siker érdekében bontsuk le a fogadalmunk eléréséhez vezető utat kisebb

egységekre, mert így a mindennapi erőfeszítéseink előbb okoznak örömet azáltal, hogy meg tudtunk csinálni valamit, ami nekünk fontos. Ezáltal többször élünk meg sikerességet, ami jutalmazólag hat, növeli az önbizalmunkat és az én hatékonyságunkat, ami pedig végső soron a fogadalom megtartását segítheti elő.

Fedor Mariann klinikai és egészségpszichológus 

Forrás: http://www.ferencvaros.hu/doks/Ferencvaros_ujsag/2018_01.pdf

Vissza
2018-03-27T07:39:34+00:00

Szex, drogok, rock and roll

Szex, drogok, rock and roll

Országos botrány kerekedett abból, hogy a kanadai DVBBS testvérpár eszméletlen lányokat hagyott az öltözőjében. Ilyen ez a popszakma – mondhatják erre sokan, ám az eset korántsem intézhető el egy kézlegyintéssel.

„Ide ne gyertek többet, köcsögök!” – ez volt az egyik legszalonképesebb hozzászólás, amit a kanadai DVBBS zenészpáros kapott a Facebook-oldalán a Balaton Soundon tartott botrányos koncertje után. A magyarul írt üzenet valószínűleg nem bír elrettentő erővel még akkor sem, ha ráeresztik a Google-fordítót. „Semmi kapcsolat nincsen közöttünk és a történtek között” – nyilatkozta a drogfogyasztással összefüggő ügybe nem először keveredő testvérpár, akiket a rendőrség egy rövid időre feltartóztatott ugyan, de ibizai koncertjükre azért rendben odaértek. Az öltözőben eszméletlenül talált lányok szülei pedig kártérítésért perelnek.

Ha a zenekar egy később induló gépre vált jegyet, és megvárja, hogy a lányok kijózanodjanak/magukhoz térjenek, valószínűleg nincs ügy. Hogy mi is történt pontosan az öltözőben, arról csak találgatások vannak, hiszen az érintettek emlékezete kihagy, a zenekar hárít, a rendőrség pedig még nyomoz. A backstage-be hívott hat lányt előbb vodkával kínálták, aztán állítólag egy felirat nélküli üvegből töltöttek nekik valamit. De lehet-e az egyszeri, kirívó esetből általánosításokat levonni? Mennyire vannak veszélyben a fiatalok a zenei fesztiválokon?

„Nem lehet azt mondani, hogy ezek a fesztiválok kábítószeres fetrengések lennének. Még ha ez az ügy nagy port vert is fel, összességében az idei fesztivál kábítószer és alkohol szempontjából is nyugodtabb volt a korábbiaknál” – állítja a Sziget orvosaként ismert Szeles Géza, aki 28 éve látja el jelentős fesztiválok egészségügyi biztosítását. Ám hozzáteszi: „Elég régóta dolgozom a rock and rollban, mindenféle fesztivált, koncertet biztosítottam már, de ilyet, hogy öltözőben kelljen nézőt ellátni, nem tudok felidézni.”

Elismeri: egy nagyobb fesztiválon, mint amilyen a balatoni, könnyű olyan helyzetbe kerülni, hogy valaki nem tudja, mi történt vele – ám egy szórakozóhelyen vagy kisebb fesztiválon, ahol nincs orvosi ellátás, nincsenek önkéntesek, még könnyebb valakit bedrogozni. A Soundon például 215-en látták el az egészségügyi szolgálatot. „Sokszor mondják, hogy védem a fesztiválokat, ez nem igaz. Nem tehetem meg, hogy hamis adatokat adok meg: pontosan tudom, hogy mennyi kábítószerest látunk el. Nagy fesztiválokon tíz alatti azok száma, akiket alkohol miatt mi kijózanítunk – egy-kettő, akit kórházba kell küldeni.” Az idén még nem volt olyan eset, hogy csak a kábítószer-használat lett volna a kórházba küldés oka – ami nagyon jó eredmény ahhoz képest, hogy az elmúlt években mindig volt, aki túladagolta magát.

A jelentés mégis kincstári optimizmusnak tűnhet annak fényében, hogy néhány évvel ezelőtt egy fiatalembernek – bódultsága miatt – a Soundról hazafelé menet mindkét lábát levágta a vonat, vagy hogy egy fiatal lánynak a halálában az idei fesztiválon a drogfogyasztás is közrejátszhatott – igaz, még ezt az esetet is vizsgálják. Mivel ezeken az eseményeken nem a városi polgárság reprezentálja magát, hanem az a fiatal korosztály, amelyben a kábítószer-használat a legelterjedtebb, a kirajzolódó kép droggal erősen átitatott közeget mutat.

Turnéfeleségek

„Mindaddig, amíg bizonyítást nem nyer, hogy mi is történt pontosan a kanadai zenészek öltözőjében, minden csak találgatás, amiből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Sőt, még a súlyos esetekből sem szabad átlagot vonni” – figyelmeztet Zacher Gábor toxikológus. Szerinte meg kell tanulni együtt élni a kábítószerekkel. Olyan, hogy valaha Magyarországra kiírják: tiszta udvar, rendes ház, drogmentes övezet – sosem lesz. Hozzáteszi: alapvetően jó mintákkal lehetne segíteni a fiatalokat. „Gondoljunk csak bele, van 800 ezer alkoholistánk – felnőttek, akiknek gyerekei vannak. Van 150 ezer szerencsejátékfüggőnk, 70 ezer altató- és nyugtatófüggőnk – ők is mind felnőttek. Akkor mit csodálkozunk azon, hogy ilyenek a gyerekek? Milyen szociális mintát kínálunk nekik?” Ugyanakkor naivnak kell lennie annak, aki bekéredzkedik egy külföldi zenekar öltözőjébe. „Aki ilyet tesz, biztosan nem látta Mick Jagger sorozatát, a Vinylt – mert akkor tudná: ez a gesztus nem biztos, hogy arról szól, hogy gyertek, lányok, puszi jobbról, puszi balról, két közös fénykép, azt helló.”

„A sztárok körül legyeskedő – egy autogramnál többet óhajtó – fiatal lány rajongók már Elvis Presley öltözőjében is megfordultak” – árnyalja a képet Jávorszky Béla rocktörténész. Később azokat a lányokat, akik a zenekarokat a turnékra is elkísérték, gondoskodtak a tagok kényelméről minden szempontból, turnéfeleségeknek is nevezték. A „sex & drog & rock and roll” életstílus a ’60-as évek végétől, mondhatni, általánossá vált, Jimi Hendrix, Jim Morrison, Steven Tyler, a Rolling Stones vagy a Led Zeppelin tagjai mindig is hírhedtek voltak a koncerteket követő magánpartijaikról. A kilencvenes évek elején a hedonista életstílus intenzitása az AIDS megjelenésével csak átmenetileg mérséklődött, a tendencia lényegében azóta is töretlen. Legfeljebb az öltözők környékén használt szerek változtak. A jelenség úgy vált egyre extrémebbé, ahogy körülöttünk az élet.

Nemet mondani

„Azért, mert egy jelenség régtől fogva létezik, még nem biztos, hogy elfogadható” – mondja lapunknak Gyurkó Szilvia jogász, emberi jogi szakértő. Utal az Egyesült Államokat tavaly megrázó Bill Cosby-ügyre: a showman elkábított nők tucatjai sérelmére követett el szexuális visszaélést a ’90-es években. Leszögezi: senkivel semmilyen körülmények között nem lehet szexuálisan visszaélni. Minden olyan ráhatás vagy befolyásolás, ami alkalmas arra, hogy a másikat kiszolgáltatott helyzetbe hozza, erőszaknak számít – nem merülhet fel a kérdés, hogy minek ment oda. „Lehet, hogy az illető hozott egy rossz döntést, olyan helyen van, ahol nem kellene lennie, lehet, hogy túlzott kockázatot vállalt, vagy egyszerűen nem mérlegeli a következményeket, esetleg bevállalós típus, de még ez sem hatalmaz fel senkit arra, hogy a másikkal akár szexuálisan, akár egyéb módon visszaéljen, vagy őt kiszolgáltatott, megalázó helyzetbe hozza” – fogalmaz.

Tíz biztonsági tanács, amit minden fesztiválozó fiatalnak tudnia kellene címmel a WMN blogon megjelent írásában Gyurkó Szilvia utal egy kutatásra, mely szerint növekszik a zenei fesztiválokon elkövetett erőszak mértéke. Lapunknak elmondja: a számok növekedése mögött részben az állhat, hogy ezeken a rendezvényeken megsokszorozódott a résztvevők száma, így magasabb a kockázata annak, hogy ilyesmi előfordulhat, részben pedig az, hogy világszerte terjed a zéró tolerancia szemlélete, aminek köszönhetően már olyan ügyekben is eljárás indul, amelyeket néhány évvel ezelőtt még egy vállrándítással elintéztek volna.

„Mivel nagyon szeretnénk, hogy ilyen esetek minél kevesebbszer történhessenek meg, fontos lenne, hogy a gyerekek már az iskolában sok mindent megtanuljanak a saját testükért vállalt felelősségről: arról, hogy kik ők, hol vannak a határaik” – mondja a jogász. A kamaszok és a fiatal felnőttek ugyanis sokszor azért vállalnak kockázatot, mert nincsenek tisztában a következményekkel. A szülői aggodalom, rémület és féltés még senkit nem óvott meg a bajtól. Az óvja meg a gyereket, ha tisztában van azzal, hogy aki vissza akar élni a másikkal, az a kiszolgáltatott helyzetben lévőket keresi – a részegeket, akik be vannak tépve, akik egyedül vannak. Sok esetben pusztán az, hogy a gyerek tudja, ha valaki ilyen állapotba kerül, az kiszolgáltatottá válik, működik: visszafogja magát. Ugyanakkor nehéz nemcsak egy 16, de még egy 20 évestől is elvárni, hogy mondjon nemet, ha korábban nem volt tapasztalata arról, hogyan kell nemet mondani. „Azt mondjuk a tizenévesnek: mondj nemet a drogra, vagy mondj nemet annak, aki be akar nyúlni a bugyidba – de ha addig nem engedték nemet mondani, és nincs erről tapasztalata, akkor ez nem tud egyik pillanatról a másikra megfogalmazódni.”

„Évek óta fesztiválról fesztiválra járok, bulizok, önkénteskedek, dolgozom, de még csak hasonló sztorit sem hallottam eddig – kommentálja a történteket a feltűnően csinos Anna. – Velem miért nem történik ilyen?” – teszi fel a kérdést, amit nyomban meg is válaszol: a veszélyes helyzetek felismerhetők és kezelhetők. „Nem tudom, mit gondoltak azok a lányok, akik az első sorban nyomultak azért, hogy az öltözőbe bejuthassanak, aztán válogatás nélkül mindenfélét összeittak. Mondjuk, jobban meglepődtem volna, ha mindez egy másik fesztiválon történik, és nem pont a Soundon.”

Kezelhető helyzetek

„Bizalom, bizalom, bizalom – hangsúlyozza Fedor Mariann pszichológus. – Bízni kell a gyerekben, hiszen a családi minta, az otthon tapasztalt értékrend nem múlik el nyomtalanul, nem válik semmivé még akkor sem, amikor a kamasz útkeresésben van: lázad, ellentmond, kipróbál, ki akar tűnni. Ha egész évben szorosan fogom a gyereket, majd hirtelen kiengedem egy buliba, ott könnyen megélheti a kontrollvesztés örömét. Ha viszont kiskamasz kortól helyén kezelem az önállósági törekvéseit, és időben megtanítom az előnyök-hátrányok mérlegelésére, a veszélyek felismerésére és a felelősségvállalásra, egy kicsit nyugodtabban engedhetem el bulizni.” A szülők egy részének az a reakciója a kamasz útkeresésére: mindent megtiltok – csakhogy nem megtiltani, hanem megtanítani kell. Fokozatosan engedni a gyereket az önállóság útján, mint ahogy közlekedni is így tanítunk: idegen környezetbe sem minden átmenet nélkül engedem, pláne nem úgy, hogy az ajtóban elhadarom a litániát, ami egyik fülén be, a másikon ki, mert gondolatban már a buliban jár.

Ami pedig a fokozatos leválást illeti: ma már léteznek „gardedám” jellegű szolgáltatások, mint amilyen például a Safe and Sound, amelyik egy mentort rendel a kiskorú fiatal mellé a buliban, aki szemmel tartja, a rendezvény végén pedig átadja szüleinek. Az ilyen szolgáltatás persze nem olcsó, de ahogy a rendszert saját gyermeke bőrén kipróbáló kollégánk fogalmazott: egy apának a lánya biztonsága minden pénzt megér.

Vissza
2017-07-18T07:04:58+00:00

Az adományozás stresszoldó és „örökölhető”

 

Az adományozás stresszoldó és „örökölhető”

Oldja a stresszt, erősíti az önbecsülést és még az immunrendszerünknek is segít: mindezek az adományozás szervezetünkre gyakorolt pozitív hatásai. A másokkal való kapcsolat, mások támogatása ugyanis oxytocint, azaz boldogsághormont szabadít fel, ami a többi között segít a stressz fizikai reakcióinak csökkentésében – mondja Fedor Mariann, a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológiai Tanszékének pszichológusa. Ám az, hogy mennyire vagyunk adakozóak, nemcsak neveltetési, hanem genetikai kérdés is – teszi hozzá.

RS41862_szb-20151209-13-scrA szakember szerint akár pénzzel, akár idővel vagy odafigyeléssel ajándékozunk meg másokat, abból mi is profitálunk: nő az önbecsülésünk, csökken a stressz-szintünk, és a környezetünk szemében is elismerésre számíthatunk. Amikor segítünk valakin, jobb embernek érezzük magunkat, hiszen felemelő érzés látni, hogy jót tettünk valakivel, ugyanakkor az ellenkezője is igaz: ha nem a várt hatást váltjuk ki a megajándékozottból, csalódottnak érezhetjük magunkat – hangsúlyozza Fedor Mariann.

Az adakozás és az azért kapott hála amellett, hogy erősíti az identitásunkat, összetartja, összehozza a közösségeket, erősíti a rendezett világba vetett hitünket is. Az adományozáshoz szükség van érzékenységre, együttérzésre, önzetlenségre, empátiára, toleranciára, amit ha fejlesztünk gyermekeinkben, azzal csak jót teszünk velük és nem utolsó sorban mi is profitálunk majd belőle – véli a pszichológus, hozzátéve, hogy a jelenlegi kutatások szerint a többgyermekes családban felnövők adakozóbbak, mint az egykék.

A családi minta mellett a génjeink is szerepet játszhatanak abban, hogy mennyire vagyunk adakozóak. A Bonni Egyetem kutatói az úgynevezett COMT-gén két változatát vizsgálták, amelyek között csupán egy építőelem a különbség. Azok az emberek, akiknél ennek a génnek a több dopamint lebontó változatát találták meg, a teszt során jóval adakozóbbaknak bizonyultak, mint a másik csoport tagjai. Ikrekkel kapcsolatos kutatásokból is kiderült, hogy az altruisztikus viselkedés részben a géneknek is köszönhető.

A karácsonyt megelőző időszakban érzékenyebben reagálunk, jobban odafigyelünk a rászorulókra, ráadásul az év végi számvetéseink, önismereti kérdéseink is előtérbe kerülnek. A különböző összefogások, gyűjtések, felhívások is sokkal aktívabbak decemberben – véli Fedor Mariann, aki szerint a másik adományozó időszak a pénzügyi év vége, ekkor inkább a cégeket, vállalatokat szólítják meg, de természetesen az adófizetők segítségére is számítanak az alapítványok.

Fotó: Szabó Balázs

Forrás: http://semmelweis.hu/mediasarok/2015/12/10/az-adomanyozas-stresszoldo-es-orokolheto/
Vissza
2017-07-18T07:06:29+00:00

A szeretet üzlete?

Karácsonyi ajándékozási szokásaink személyiségjegyeink alapján

Karácsony közeledtével egyre több szó esik az ajándékozásról. Vásárlásra buzdítanak a bevásárlóközpontok korai karácsonyi díszítései, a hipermarketek folyamatosan megújuló ajánlatai és a színesebbnél színesebb reklámok. Mindezt alátámasztja a Cofidis Hitel Monitor legfrissebb kutatása, mely szerint a 18-69 éves magyar lakosság 55%-a bevásárlóközpontban és 44%-a hipermarketben tervezi az idei karácsonyra az ajándékvásárlást Nem csak az ajándékozott profitál azáltal, hogy valaki támogatni szándékozik a jóllétét, hanem az ajándékozó is megéli a pozitív érzelmeket a felé áradó hála vagy az énkép felnagyítása kapcsán, hiszen mi is megéljük, de a környezetünk is látja bennünk a jót, amikor ajándékozók vagyunk. Tehát leszögezhetjük, hogy ajándékot adni és kapni is jó, mert minden résztvevője jutalomban részesül a megélt érzelmek alapján, a pszichológiai jóllétük fokozódásával. Ez a pozitív megélés erősít meg bennünket abban, hogy ajándékozni jó, a magyarok 86% azt vallja, hogy nem az ajándékra költött összeg számít, hanem hogy olyat adjunk, amire a másik valóban vágyik. Így sokan (68%) már jóval karácsony előtt figyelik, hogy, minek örülnének a szeretteik. A hála, mint érzelmi folyamat a leggyakrabban átélt pozitív társas érzelem, amely feltételezi, hogy a másik személy, pl. az ajándékozó szándékos cselekvése ránk nézve pozitív következményekkel jár, tehát számunkra valamilyen módon hasznos, ezért kivívja csodálatunkat, örömünket és boldogságunkat. Azonban az, hogy milyen mértékben éljük át az örömöt, mennyire tudunk ajándékot elfogadni és hálásnak lenni arra nincs általános mérőszám, ez már a személyiségünktől függ. Ha szétnézünk a piacon, óriási különbséget láthatunk a vásárlói szokásokban, ami életben tart kisebb nagyobb, az olcsótól a méregdrága árfekvésig jelenlevő üzleteket, márkákat. Kijelenthetjük, hogy azt is a személyiségünk befolyásolja, hogyan intézzük vásárlásainkat, legyen szó ajándékról vagy önmagunk számára történő beszerzésről. Miért pont a személyiség? Azért, mert ez nem más, mint az egyedi ember. „A személyiség a gondolkodás, érzelmek és viselkedés azon megkülönböztető mintáit jelentik, amelyek az egyén személyes
stílusát meghatározzák és környezetével való interakcióit befolyásolják” (Atkinson et. al.,1994).

Karácsonyi leléktantípusok: ajándékozás lelkületünk szerint

Nagyon régóta megvan az igény, hogy az embert, az emberi működést, reakciókat, hozzáállást értsük és ehhez nyújt segítséget az emberek típusba sorolása, a személyiség tipizálása. Ennek az egyik legismertebb fajtája a hippokratészi meghatározás, mely alapján négyféle temperamentumot különböztetünk meg. Úgy, mint melankolikus típust, ahova a depressziós vonásjegyűeket soroljuk, kolerikust, ahova az ingerlékenyeket kategorizáljuk, szangvinikust, akiket derűlátónak nevezünk és flegmatikust azaz közönyöst. A négy személyiségtípust két nagy csoportba sorolhatjuk, az extrovertáltak, akik az energiáikat kifelé hasznosítják, ide
tartoznak a szangvinikusok és a kolerikusok. A másik csoportba tartozók a melankolikusok és flegmatikusok, akiket introvertáltnak is szoktunk hívni. Ezen kívül számtalan típuselméletet, személyiségvonást találhatunk még a szakirodalomban, de maradjunk a legismertebbnél, amit sokszor a vérmérséklet meghatározására is használunk. Azért fontos terület ez a reklámpszichológusok számára, mert így talán mérhető, hogy pl. hogyan csomagoljuk egy terméket, hogy a legjobb eladást biztosítsuk. De persze ez attól is függ, hogy kihez szólunk, mert általánosságban azt mondhatjuk, hogy a melankolikusok és a kolerikusok a racionálisabbak, a szangvinikusok impulzívabbak, a flegmatikusoknak pedig szinte mindegy a csomagolás nem befolyásolja őket. Ugyan így meghatározhatjuk az újdonságkeresést is, melyben élen járnak a szangvinikusok, kolerikusok, majd a melankolikusok és végül a flegmatikusok következnek.

Reklámok célkeresztjében

A vásárlásoknál az érzelmek szerepével is számolnunk kell, hiszen vannak olyan kutatások, amelyek alapján azt láthatjuk, hogy az érzelmeken múlik a vásárlás. Általánosságban azt mondhatjuk el, hogy a személyiségtől függően nyugalmat, biztonságot, önigazolást, fontosság érzését, én bemutatást vagy akár én felnagyítást is megéljük a kiválasztott, megvásárolt termékkel, ahogy az élet minden területén. Ezzel azért fontos tisztában lennünk, mert a reklámokban alkalmazott hívó szavak, színek, szlogenek ez alapján találnak meg minket vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy találnak el minket. Más típusú termék és reklám motivál vásárlásra egy szangvinikus embert, akinek az a jó, ha minél több érzékszervét vesszük célba, míg a melankolikus embert ezek nem motiválják vásárlásra, sokkal fontosabb számára a biztonság, a megbízhatóság, a részletek kidolgozása, a racionálisan felfogható előnyök, pozitívumok. Az is mérhető, hogy mely személyiség típust milyen módon befolyásolnak a reklámok. Mert míg a szangvinikusnak felkelti az érdeklődését minden, ami izgalmas, addig a
melankolikusok ezt megtévesztésnek tartják és a racionális, kézzel fogható dolgokat keresik. A kolerikus alkatok a különleges, magasabb kategóriájú termékeket részesítik előnyben, míg a flegmatikusok csak hosszú idő után váltanak a megszokottról, rájuk hatnak legkevésbé a reklámok. Érdekes kérdés a vásárlási szokások feltérképezése kapcsán az elköteleződés a márkahűség áttekintése is, illetve így karácsony közeledtével a számukra megfelelő ajándékok választásában is segítséget nyújthat, ha ismerjük a személyiségek különböző preferenciáit. A szangvinikus alkatúak a legkevésbé márkahűek az impulzivitásukból adódóan könnyen váltanak és legjobban motiválják őket azok a reklámok, amelyek pörgősek, játékosak, ilyenek például az üdítőreklámok, azok a bankreklámok, ahol a játékosságon van a hangsúly. A kolerikusok, ha egyszer választottak, akkor a ragaszkodnak a márkákhoz, ami általában presztízsmárka, ruhák, parfümök, autók reklámjainak a célcsoportjai. Ezzel szemben a szintén márkahű melankolikusok addig köteleződnek el egy márka mellett, amíg nem csalódnak benne, rájuk az olyan reklámok hatnak, ahol a precizitás, adatok jelennek meg legyen ez bankreklám vagy egy befektetési kötvény. A flegmatikus személyiségvonásúak addig
elkötelezettek, ameddig könnyen elérhető számukra egy termék. Ha már erőfeszítéseket kell tenniük, akkor könnyen váltanak, azt láthatjuk náluk, hogy az olyan információk iránt érdeklődnek, amelyeknek a témája a csend, nyugalom, mint például az üdülőhelyek felhívásai.

Milyen a jó ajándék, hogyan válasszunk

Mi a fontosabb, hogy meglepjem, örömet szerezzek az ajándékozottnak vagy az, hogy a lekötelezettemmé tegyem? Sokszor rosszul végződik az ajándékozás, mert vagy nem találjuk el az ajándékozott ízlését, vagy nem tudunk a saját bűvkörünkből kikerülni még az ajándék választásakor sem, így előfordulhat, hogy olyan ajándékkal lepünk meg valakit, ami nekünk tetszik. Illetve itt vannak az egyforma ajándékok kérdése, ami abból is adódhat, ha mindenki valami az ajándékozottra jellemző ajándékot vesz. Ilyenkor lehet ünnep után a sok egyforma tárgyat cserélgetni. Persze ha sok különböző féle ajándékot kap valaki, akkor pontosan az a legvalószínűbb, hogy ennyire különbözőnek látják őt. Az ajándékokkal való üzenés is okozhat csalódást, ha például mindig valami hasznos háztartási eszközt kap valaki. Ajándékozásnál jellemző, hogy eltervezünk előre egy összeghatárt és kikalkuláljuk egy nagy vagy több kisebb ajándék fog ebbe beleférni. Amennyiben a megvásárolt ajándék az összeghatár alatt marad, mindössze háromból egy magyar vesz még mellé valamit, vagyis egészíti ki valamilyen
aprósággal, hogy az ajándék összességében „elég értékes” legyen. Így a kutatásból az derül ki, nem az érték a lényeg, hanem hogy mekkora örömet szerzünk vele.
Az ajándékozó nem csak, mint megfigyelő, empatikus ember van jelen az ajándék választásnál, hanem a személyisége olyan jegyeiről is árulkodik, hogy mennyire akar dominálni és főleg mennyire akarja ezt a tudomásunkra hozni. Hiszen, ha az ajándékozó tudja, hogy az ajándékozott nem tudja viszonozni az ajándékát olyan értékben, ahogyan kapja és mégis drága ajándékot választ, akkor lehetséges, hogy a dominanciára való törekvése jelenik meg egy ilyen gesztussal. De az is lehet, hogy az ajándék által saját személyiségének kell az a visszajelzés, hogy ő grandiózus és lenyűgöző. Aki mértéktelenül nagy ajándékot vesz, az lehet, hogy csak a lekötelezettségét, nagyra értékelését, háláját szeretné kifejezni az ajándékozott irányába. Emögött az bújhat meg, hogy az érzelmei kifejezésre nem talált más csatornát, egész évben vagy elfelejtette mondani és átadni gesztusokkal, ezért érzi szükségét a lenyűgöző és nagy ajándék választásnak.
Csempésszünk be egy kis varázslatot Ha ezt tartjuk szem előtt, ez motivál minket a vásárlás forgatagában, akkor idén talán elfelejthetjük a fáradtságot, az időhiányt, a döntés nehézségét, a sorban állást és a karácsony arról fog szólni, amiről gyermekkorunkban, az örömről, a meglepetésről. A mostani ünnepi
készülődésnél próbáljuk meg visszacsempészni az otthonunkba a varázslatot, a karácsonyi bevásárlásra készüljünk tudatosan, hangolódjunk rá és minél többször idézzünk föl számunkra pozitív érzést, egy mondatot, egy mosolyt, amit az ajándékozottal éltünk át legutóbb. Ha mindezt az ajándék átadásánál meg is osztjuk szeretteinkkel, akkor talán új érzéseket, reakciókat is megtapasztalhatunk. Egy biztos, más értéke lesz az ajándékunknak. Hiszen ne felejtsük el: adni és kapni ugyan olyan jó érzés mindkét félnek.

Vissza
2017-07-18T07:13:40+00:00