Újévi fogadalmaink
Amerikai statisztikák szerint az újévi fogadalmak mindössze 8 százalékát sikerül betartaniuk a megkérdezetteknek. Vajon Magyarországon hogyan alakul ez a szám? Miért van szükségünk egyáltalán fogadalmakra? Miért nem valósítjuk meg céljainkat azonnal, és kezdünk bele már ma az olyan pozitív változtatásokba, mint a fogyókúra, az alkoholfogyasztás vagy a dohányzás elhagyása, a sportolás elkezdése? Tényleg akarunk változtatni, vagy csupán időt szeretnénk nyerni? Pedig ismerjük a közmondást: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra”. És mi mégsem kezdünk bele céljaink megvalósításába, azokat inkább fogadalmakba fogalmazzuk. Ezek aztán vagy megvalósulnak, vagy – az elemzések szerint – inkább nem.
Miért halogatunk, mit nyerünk vele?
Kutatásokból az tűnik az egyik lehetséges magyarázatnak, hogy a halogatásnak egykor volt evolúciós előnye is. Akkor, amikor még nem volt olyan biztonságos az életünk, mint manapság, lehetett annak haszna, ha nem léptünk ki a barlangból, és nem mentünk vadászni, tűzifát gyűjteni. Annak idején a döntések végrehajtása a szükségleteken (éhségen, hidegen, félelmeken) múlt, amit az ösztönök határoztak meg, de a társas hierarchiában elfoglalt helyünk is befolyásolta, hogy volt-e választásunk. Manapság, amikor a legtöbben biztonságban élünk, erőforrásaink kielégítettek, a motivációnk lehet csekély. Hajlamosak vagyunk ugyanis olyan célokat kitűzni, melyek csak kevésbé kapcsolódnak szükségleteinkhez, kellően távoliak, nem is biztos, hogy a sajátjaink, sőt, az is lehet, hogy csupán a társadalmi elvárásoknak akarunk megfelelni.
Visszakanyarodva az újévi fogadalmakhoz, tegyük fel magunknak a kérdést: miért várunk a kezdéssel, miért nem valósítottuk meg idáig célunkat, mi hiányzott az eléréséhez eddig? Talán pont a kitartás, az akarat, vagy éppen az abban való hit nincs meg, hogy nekem is sikerülhet. Mit tehetünk, hogy minél eredményesebb legyen vállalásunk? Ne támasszunk irreális elvárásokat önmagunkkal szemben. Ha azt vesszük észre, hogy a fentebb említett halogatással élünk, vizsgáljuk meg, mi lehet ennek az oka, ahelyett, hogy önvádló módon leértékelnénk magunkat. Szeressük önmagunkat, és fogadjuk el, ha a célhoz vezető úton az egyik nap nem úgy alakul, ahogyan terveztük. Ettől még nem reménytelen a célkitűzésünk. A siker érdekében bontsuk le a fogadalmunk eléréséhez vezető utat kisebb
egységekre, mert így a mindennapi erőfeszítéseink előbb okoznak örömet azáltal, hogy meg tudtunk csinálni valamit, ami nekünk fontos. Ezáltal többször élünk meg sikerességet, ami jutalmazólag hat, növeli az önbizalmunkat és az én hatékonyságunkat, ami pedig végső soron a fogadalom megtartását segítheti elő.
Fedor Mariann klinikai és egészségpszichológus
Forrás: http://www.ferencvaros.hu/doks/Ferencvaros_ujsag/2018_01.pdf