Szex, drogok, rock and roll

Országos botrány kerekedett abból, hogy a kanadai DVBBS testvérpár eszméletlen lányokat hagyott az öltözőjében. Ilyen ez a popszakma – mondhatják erre sokan, ám az eset korántsem intézhető el egy kézlegyintéssel.

„Ide ne gyertek többet, köcsögök!” – ez volt az egyik legszalonképesebb hozzászólás, amit a kanadai DVBBS zenészpáros kapott a Facebook-oldalán a Balaton Soundon tartott botrányos koncertje után. A magyarul írt üzenet valószínűleg nem bír elrettentő erővel még akkor sem, ha ráeresztik a Google-fordítót. „Semmi kapcsolat nincsen közöttünk és a történtek között” – nyilatkozta a drogfogyasztással összefüggő ügybe nem először keveredő testvérpár, akiket a rendőrség egy rövid időre feltartóztatott ugyan, de ibizai koncertjükre azért rendben odaértek. Az öltözőben eszméletlenül talált lányok szülei pedig kártérítésért perelnek.

Ha a zenekar egy később induló gépre vált jegyet, és megvárja, hogy a lányok kijózanodjanak/magukhoz térjenek, valószínűleg nincs ügy. Hogy mi is történt pontosan az öltözőben, arról csak találgatások vannak, hiszen az érintettek emlékezete kihagy, a zenekar hárít, a rendőrség pedig még nyomoz. A backstage-be hívott hat lányt előbb vodkával kínálták, aztán állítólag egy felirat nélküli üvegből töltöttek nekik valamit. De lehet-e az egyszeri, kirívó esetből általánosításokat levonni? Mennyire vannak veszélyben a fiatalok a zenei fesztiválokon?

„Nem lehet azt mondani, hogy ezek a fesztiválok kábítószeres fetrengések lennének. Még ha ez az ügy nagy port vert is fel, összességében az idei fesztivál kábítószer és alkohol szempontjából is nyugodtabb volt a korábbiaknál” – állítja a Sziget orvosaként ismert Szeles Géza, aki 28 éve látja el jelentős fesztiválok egészségügyi biztosítását. Ám hozzáteszi: „Elég régóta dolgozom a rock and rollban, mindenféle fesztivált, koncertet biztosítottam már, de ilyet, hogy öltözőben kelljen nézőt ellátni, nem tudok felidézni.”

Elismeri: egy nagyobb fesztiválon, mint amilyen a balatoni, könnyű olyan helyzetbe kerülni, hogy valaki nem tudja, mi történt vele – ám egy szórakozóhelyen vagy kisebb fesztiválon, ahol nincs orvosi ellátás, nincsenek önkéntesek, még könnyebb valakit bedrogozni. A Soundon például 215-en látták el az egészségügyi szolgálatot. „Sokszor mondják, hogy védem a fesztiválokat, ez nem igaz. Nem tehetem meg, hogy hamis adatokat adok meg: pontosan tudom, hogy mennyi kábítószerest látunk el. Nagy fesztiválokon tíz alatti azok száma, akiket alkohol miatt mi kijózanítunk – egy-kettő, akit kórházba kell küldeni.” Az idén még nem volt olyan eset, hogy csak a kábítószer-használat lett volna a kórházba küldés oka – ami nagyon jó eredmény ahhoz képest, hogy az elmúlt években mindig volt, aki túladagolta magát.

A jelentés mégis kincstári optimizmusnak tűnhet annak fényében, hogy néhány évvel ezelőtt egy fiatalembernek – bódultsága miatt – a Soundról hazafelé menet mindkét lábát levágta a vonat, vagy hogy egy fiatal lánynak a halálában az idei fesztiválon a drogfogyasztás is közrejátszhatott – igaz, még ezt az esetet is vizsgálják. Mivel ezeken az eseményeken nem a városi polgárság reprezentálja magát, hanem az a fiatal korosztály, amelyben a kábítószer-használat a legelterjedtebb, a kirajzolódó kép droggal erősen átitatott közeget mutat.

Turnéfeleségek

„Mindaddig, amíg bizonyítást nem nyer, hogy mi is történt pontosan a kanadai zenészek öltözőjében, minden csak találgatás, amiből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Sőt, még a súlyos esetekből sem szabad átlagot vonni” – figyelmeztet Zacher Gábor toxikológus. Szerinte meg kell tanulni együtt élni a kábítószerekkel. Olyan, hogy valaha Magyarországra kiírják: tiszta udvar, rendes ház, drogmentes övezet – sosem lesz. Hozzáteszi: alapvetően jó mintákkal lehetne segíteni a fiatalokat. „Gondoljunk csak bele, van 800 ezer alkoholistánk – felnőttek, akiknek gyerekei vannak. Van 150 ezer szerencsejátékfüggőnk, 70 ezer altató- és nyugtatófüggőnk – ők is mind felnőttek. Akkor mit csodálkozunk azon, hogy ilyenek a gyerekek? Milyen szociális mintát kínálunk nekik?” Ugyanakkor naivnak kell lennie annak, aki bekéredzkedik egy külföldi zenekar öltözőjébe. „Aki ilyet tesz, biztosan nem látta Mick Jagger sorozatát, a Vinylt – mert akkor tudná: ez a gesztus nem biztos, hogy arról szól, hogy gyertek, lányok, puszi jobbról, puszi balról, két közös fénykép, azt helló.”

„A sztárok körül legyeskedő – egy autogramnál többet óhajtó – fiatal lány rajongók már Elvis Presley öltözőjében is megfordultak” – árnyalja a képet Jávorszky Béla rocktörténész. Később azokat a lányokat, akik a zenekarokat a turnékra is elkísérték, gondoskodtak a tagok kényelméről minden szempontból, turnéfeleségeknek is nevezték. A „sex & drog & rock and roll” életstílus a ’60-as évek végétől, mondhatni, általánossá vált, Jimi Hendrix, Jim Morrison, Steven Tyler, a Rolling Stones vagy a Led Zeppelin tagjai mindig is hírhedtek voltak a koncerteket követő magánpartijaikról. A kilencvenes évek elején a hedonista életstílus intenzitása az AIDS megjelenésével csak átmenetileg mérséklődött, a tendencia lényegében azóta is töretlen. Legfeljebb az öltözők környékén használt szerek változtak. A jelenség úgy vált egyre extrémebbé, ahogy körülöttünk az élet.

Nemet mondani

„Azért, mert egy jelenség régtől fogva létezik, még nem biztos, hogy elfogadható” – mondja lapunknak Gyurkó Szilvia jogász, emberi jogi szakértő. Utal az Egyesült Államokat tavaly megrázó Bill Cosby-ügyre: a showman elkábított nők tucatjai sérelmére követett el szexuális visszaélést a ’90-es években. Leszögezi: senkivel semmilyen körülmények között nem lehet szexuálisan visszaélni. Minden olyan ráhatás vagy befolyásolás, ami alkalmas arra, hogy a másikat kiszolgáltatott helyzetbe hozza, erőszaknak számít – nem merülhet fel a kérdés, hogy minek ment oda. „Lehet, hogy az illető hozott egy rossz döntést, olyan helyen van, ahol nem kellene lennie, lehet, hogy túlzott kockázatot vállalt, vagy egyszerűen nem mérlegeli a következményeket, esetleg bevállalós típus, de még ez sem hatalmaz fel senkit arra, hogy a másikkal akár szexuálisan, akár egyéb módon visszaéljen, vagy őt kiszolgáltatott, megalázó helyzetbe hozza” – fogalmaz.

Tíz biztonsági tanács, amit minden fesztiválozó fiatalnak tudnia kellene címmel a WMN blogon megjelent írásában Gyurkó Szilvia utal egy kutatásra, mely szerint növekszik a zenei fesztiválokon elkövetett erőszak mértéke. Lapunknak elmondja: a számok növekedése mögött részben az állhat, hogy ezeken a rendezvényeken megsokszorozódott a résztvevők száma, így magasabb a kockázata annak, hogy ilyesmi előfordulhat, részben pedig az, hogy világszerte terjed a zéró tolerancia szemlélete, aminek köszönhetően már olyan ügyekben is eljárás indul, amelyeket néhány évvel ezelőtt még egy vállrándítással elintéztek volna.

„Mivel nagyon szeretnénk, hogy ilyen esetek minél kevesebbszer történhessenek meg, fontos lenne, hogy a gyerekek már az iskolában sok mindent megtanuljanak a saját testükért vállalt felelősségről: arról, hogy kik ők, hol vannak a határaik” – mondja a jogász. A kamaszok és a fiatal felnőttek ugyanis sokszor azért vállalnak kockázatot, mert nincsenek tisztában a következményekkel. A szülői aggodalom, rémület és féltés még senkit nem óvott meg a bajtól. Az óvja meg a gyereket, ha tisztában van azzal, hogy aki vissza akar élni a másikkal, az a kiszolgáltatott helyzetben lévőket keresi – a részegeket, akik be vannak tépve, akik egyedül vannak. Sok esetben pusztán az, hogy a gyerek tudja, ha valaki ilyen állapotba kerül, az kiszolgáltatottá válik, működik: visszafogja magát. Ugyanakkor nehéz nemcsak egy 16, de még egy 20 évestől is elvárni, hogy mondjon nemet, ha korábban nem volt tapasztalata arról, hogyan kell nemet mondani. „Azt mondjuk a tizenévesnek: mondj nemet a drogra, vagy mondj nemet annak, aki be akar nyúlni a bugyidba – de ha addig nem engedték nemet mondani, és nincs erről tapasztalata, akkor ez nem tud egyik pillanatról a másikra megfogalmazódni.”

„Évek óta fesztiválról fesztiválra járok, bulizok, önkénteskedek, dolgozom, de még csak hasonló sztorit sem hallottam eddig – kommentálja a történteket a feltűnően csinos Anna. – Velem miért nem történik ilyen?” – teszi fel a kérdést, amit nyomban meg is válaszol: a veszélyes helyzetek felismerhetők és kezelhetők. „Nem tudom, mit gondoltak azok a lányok, akik az első sorban nyomultak azért, hogy az öltözőbe bejuthassanak, aztán válogatás nélkül mindenfélét összeittak. Mondjuk, jobban meglepődtem volna, ha mindez egy másik fesztiválon történik, és nem pont a Soundon.”

Kezelhető helyzetek

„Bizalom, bizalom, bizalom – hangsúlyozza Fedor Mariann pszichológus. – Bízni kell a gyerekben, hiszen a családi minta, az otthon tapasztalt értékrend nem múlik el nyomtalanul, nem válik semmivé még akkor sem, amikor a kamasz útkeresésben van: lázad, ellentmond, kipróbál, ki akar tűnni. Ha egész évben szorosan fogom a gyereket, majd hirtelen kiengedem egy buliba, ott könnyen megélheti a kontrollvesztés örömét. Ha viszont kiskamasz kortól helyén kezelem az önállósági törekvéseit, és időben megtanítom az előnyök-hátrányok mérlegelésére, a veszélyek felismerésére és a felelősségvállalásra, egy kicsit nyugodtabban engedhetem el bulizni.” A szülők egy részének az a reakciója a kamasz útkeresésére: mindent megtiltok – csakhogy nem megtiltani, hanem megtanítani kell. Fokozatosan engedni a gyereket az önállóság útján, mint ahogy közlekedni is így tanítunk: idegen környezetbe sem minden átmenet nélkül engedem, pláne nem úgy, hogy az ajtóban elhadarom a litániát, ami egyik fülén be, a másikon ki, mert gondolatban már a buliban jár.

Ami pedig a fokozatos leválást illeti: ma már léteznek „gardedám” jellegű szolgáltatások, mint amilyen például a Safe and Sound, amelyik egy mentort rendel a kiskorú fiatal mellé a buliban, aki szemmel tartja, a rendezvény végén pedig átadja szüleinek. Az ilyen szolgáltatás persze nem olcsó, de ahogy a rendszert saját gyermeke bőrén kipróbáló kollégánk fogalmazott: egy apának a lánya biztonsága minden pénzt megér.