Fogyókúrás álmaink I.
Miért nem tudok túljutni a fogyókúrán, miért vagyok folyamatosan újrakezdő vagy halogató? Melyek azok az elakadások, amik nehezítik a kitűzött cél elérését? Azokra a helyzetekre gondolok, amelyek túlevéshez vezetnek, illetve amikor egy csoki elfogyasztása előtt azt mondjuk, ezt igazán megérdemlem, vagy azt, hogy úgy is ez a legjobb dolog, ami ma történhet velem. Mit kell kompenzálnunk, mi az a feszültség, amit evéssel vezetünk le?
Az étkezés önnyugtató, stresszoldó tevékenység is lehet, nem csupán energiaforrás. A problémák akkor kezdődnek, amikor nincsenek meg a megfelelő elhárító mechanizmusaink a feszültség oldására, és az evést használjuk erre a célra. A stresszt le lehet vezetni zikai aktivitással is. Ha felbosszantottak a munkahelyünkön, esetleg egy közlekedési eszközön, akkor gyalogoljunk egy megállóval többet, ne használjuk a liftet. Ha több időnk van, iktassunk be heti rendsze- rességgel valamilyen mozgást. Nem pusztán az erre a célra kijelölt helyeken sportolhatunk, otthon is lehet tornázni, az interneten na- gyon sok komplett program elérhető. Ezzel azokat a kifogásokat is kezelhetjük, hogy messze van, sokba kerül, nem szeretnék mások előtt izzadni, nincs csinos, drága, divatos edzőfelszerelésem stb. Így bevonhatjuk a gyerekeket is egy jó kis futásba, gyors gyaloglásba, labdázásba. Nekik jobb lesz az étvágyuk, nyugodtabbak lesznek, jobban alszanak. Nekünk, akik fogyókúrára adtuk a fejünket, arra kell vigyázni, hogy az elégetett kalóriákat ne pótoljuk rögtön, ha nem – betartva a célkitűzést – olyan vacsorát fogyasszunk, amit lelkiismeret-furdalás és célveszteség nélkül tudunk megenni.
Ha otthon idegeskedünk, mert például nem érti a gyerek a leckét, vagy ötödszörre felejt el valamit a kedvesünk, akkor kipróbálhatjuk, hogy kilépünk a feszültség tehetetlenségéből. Ilyenkor persze felmerül a kérdés: hogyan lesz kész a házi feladat, ki tanul a gyerekkel? Legyünk őszinték: mennyire vagyunk hatékonyak dühösen, indulatosan? Tegyük fel magunknak a kérdést, mi bosszant igazán, miért hat ránk így ez a helyzet. Valószínűleg sokkal közelebb kerülünk a problémánkhoz, az ok-okozathoz, mint gondolnánk. Sokszor olyan fenntartó tényezők vannak a háttérben, amelyeknek semmi közük a leckéhez, az elfelejtett dolgokhoz, csak ezen bukik ki az a feszültség, ami az alapgondunkat adja. Ha megtaláltuk elakadásunk valódi okát, és meg tudtuk megszüntetni, akkor egy problémát levettünk a vállunkról, és egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy annyit és akkor együnk, amennyit terveztünk. Itt most át is térhetünk egy fontos kérdésre: a tervezésre és a tápanyag-optimalizálásra. Abban már az első részben megegyeztünk, hogy mindenképpen életmódváltásra, más típusú, sokszor kevesebb ételre lesz szükségünk, ha fogyni szeretnénk. Azonban van egy sarkalatos pontja a fogyókúrának, ami sokszor úgy tűnik, pluszmunkával jár: ez a menü megtervezése és az ételek elkészítése. Ez persze inkább csak egy önnyugtató kifogás, hiszen minden fogást, főzést meg kell tervezni, be kell hozzá vásárolni nem csupán a fogyókúrás étkezésnél. A másik, sokat ismételt mondat: nagyon éhes voltam, de nem volt semmi más útközben csak egy pékség, cukrászda stb. Ez ellen úgy tudunk védekezni, hogy előre megtervezzük, hány étkezést kell az otthonunktól távol elköltenünk, és annyi ételt készítünk össze magunknak. Ez nem új dolog az életünkben, ugyanezt csináljuk a gyermekeinkkel is, hogy biztosan ne legyenek éhesek, amíg hazaérnek az iskolából. Eleinte furcsának tűnhet, hogy uzsonnás dobozzal járunk a munkahelyünkre, de próbálják ki, milyen jó érzés, hogy annyit eszem, amennyit szeretnék, tudom, mi van a tányéromban, mikor készült, és tisztában vagyok vele, hogy az egészségemet, a célkitűzésemet, az életmódváltásomat támogatom vele.
Fedor Mariann klinikai és egészségpszichológus